Nem neki van szuksege az erkolcsre, hanem az erkolcs egy tarsadalmi szuksegszeruseg.

Én pedig bíztam benne, hogy saját erkölcsében valami egyénit is felfedez, mondjuk ami nem korlátozza, a hatalom vagy a társadalom érdekeit szolgálja, hanem ami felszabadítja.

Állandóan az az érzésem, hogy pár sematizmus, klisé, mém stb.  hangoztatása éppen a lényegről tereli el a figyelmet. Felületesek vagyunk majdnem mindig, megszokott frázisokat puffogtatunk állandóan. Mondok egy példát: Tegyük fel, hogy az lenne az elfogadott, hogy a googol a legnagyobb szám. Közhely lenne azzal érvelni az ezt ellenzőkkel szemben, hogy lám, lám a tudomány működik, a hidak nem omlanak össze stb…… miközben ennek semmi köze sincs hozzá. Ilyen a manapság hangoztatott evolúciós érvelések zöme is: - Miért van erkölcs? – Hát mert evolúciósan ez kedvezett a közösségek fennmaradásához.  És ezzel a dolog le van zárva. Megnyugszunk, hogy milyen okosak vagyunk. Csak éppen a lényegről nem beszéltünk semmit. (Ilyen alapon azt is meg lehet magyarázni: - Miért esik az alma lefelé és nem felfelé a fáról? Hát mert evolúciós előnyt jelentett a lefele eső gyümölcs, mivel az űrbe kerülő almával nehezebb a fajt fenntartani. Nyilván azok kipusztultak…) Vagy mondok egy másik példát: Idegen lényeknek el kellene mondani, hogy mi az idő. Mesélnénk a cézium atomról nekik, aztán azt mondanánk 1 nap az 10 ad 15 rezgés. A lények meg elmondanánk, náluk 1 vuki az 10 ad 12. Na akkor mi van? Tudnánk egymásról bármit is ezzel az információval. Tudnák, hogy mit értünk 1 nap alatt és mi tudnánk hogy mit JELENT számukra 1 vuki? Nem, semmit. Pedig belénk verték, hogy az időt így kell mérni. Mi meg bele is nyugszunk, hogy az idő az, amit így mérünk. Csak a lényegről nem beszélünk.