Kedves Manóanyu11! Nálunk szinte teljesen ugyanez a probléma állt fenn, annyi különbséggel, hogy már 4 hetes volt a kisfiam , amikor észlelték a bajt. Nála a Botallo záródása okozott kritikus aorta szűkületet, ehhez jött egy viszonylag alulfejlett aortaív és egy akkor 2-3 mm-esre saccolt VSD. 4 hetesen(2011. február 7-én) műtötték az aortaszűkületet (kimetszették a beszűkült érszakaszt, és az aortaívet "kipótolták" vele, ezenkívül Ő is kapott pulmonális band-et. Nála már a műtét után látszott, hogy szűkre sikerült a szalag (meg is mondta a sebészünk, hogy nagyon nehéz pontosan eltalálni a méretet, hiszen műtét közben nem a normális "körülmények" között dolgoznak, illetve nem tudjnak pontosan kalkulálni, hiszen nem tudják, hogy milyen tempóban növekszik a kicsi). A műtét után tensiomint kellett szedni a kisfiamnak. Egyébként szépen fejlődtt, csak a mozgásfejlődésben mutatott kicsi lemaadást (5 hónaposan még nem fordult át hasról hátra), de ennek valószínűleg én voltam az oka, mivel pulmonális hypertonia mellett nem nagyon erőltettem, hogy forogjon. Mi is jártunk folyamatosan kontrollra Budapestre és Egerbe, és minden vizsgálat után látszott, hogy a szalag szűk (a kisfiam esetében a szalag teljesesen felcsúszott a bifurcatiora, már a műtét után mutatkozott a jobb ágon eredési szűkület, és ahogy telt az idő, egyre nagyobb lett a külöönbség a két ág között). Emiatt májusban katéterezték (csak diagnosztikus céllal, azaz nem próbáltak tágítani, csak megfestették.) Itt kiderült, hogy nagyon jelentős a szűkület, a svényhiány inkább 6-8 mm, így a kardiológusunk jelezte, hogy sürgős lesz a műtét. Ennek ellenére 6 hónapon belülre jegyezték elő műtétre. A következő kontroll során aztán végül azt mondták, hohgy nem várnak tovább, így június 2-án megműtötték. Levették a szalagot (itt szükség volt érplasztikára) és befoltozták a lyukat, ami -mint kiderült- 15 mm volt. Csütörtökn volt a műtét, még aznap este le tudták venni a lélegeztető gépről, másnap délben már a harmadikon volt, szombaton már nevetett a nővérekre (rám nem, de ez érthető, én vittem oda), vasárnap már kivehettem, hétfőn a másodikon voltunk, következő héten kedden mehettünk haza (még a rotát sem kapta el, pedig kontakt volt, el is lettünk különítve). A műtét után volt egy kis maradvány VSD, de az már szeptember óta nem látszik, nem kell gyógyszert szednie, 6,5 hónaposan mindenfelé forgott, most már kapaszkodva jár, pápázik, puszit küld, szóval teljesen normális kisfiú. Kis taknyosságtól eltekintve nem beteges, de nem is óvjuk túl. Szeretném, ha teljesen egész életet élhetne, és nem akarom betegként kezelni. Bocs, hogy ilyen hosszasan írtam, csak akartam, hogy tudd, eljön az idő, amikor bőgés nélkül tudsz visszagondolni erre az időre. Nem mondom, hogy bármikor is képes leszek teljesen elfelejteni, hogy a gyerekem kétszer esett át műtéten, hiszen abban a pillanatban, amikor egy kicsit is rosszabbak a fényviszonyok, már nézem, hogy nem lila-e a szája-körme, vesz-e levegőt, de megpróbálom. A mi tapasztalataink csak pozitívak a GOKI dolgozóiról, legyen az orvos vagy nővér. Mindenki lelkiismeretesen végzi a munkáját, és mindent megtesz azért, hogy a gyerekeink!!! meggyógyuljanak. Itt szeretném elmondani, hogy szerintem a GOKI-s dolgozók a gyerekekért, és nem a szüleikért vannak, Ők abban a helyzetben jobban tudják, hohy mi kell nekik. Nagyon sok kitartást és gyors gyógyulást kívánok Nektek, és mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és sikeres új évet!