A Sternocleidomastoid a fül mögött tapad a koponyához, és elsődlegesen ezt társítják somatic tinnitus esetekkel, de más nyaki, koponya izmokat is: 

 

 

 

 

 

Az én esetemben a Sternocleidomastoid nyomogatása egyértelműen hat a fülzúgásra, még akkor is, ha egészen a szegycsont felőli végét nyomom. 

 

De a lényeg: ha sikerült a terhelést levennem erről az izomról, akkor csökken a fülzúgásom. Ezt eddig semmilyen más módon nem tudtam elérni. De nem könnyű lazítani ezt az izmot, olyan bonyolult mozgást végez. Néha sikerült a tapadási pontját úgy felfelé nyomni, hogy kihagy a fülzúgásom - csak már pár ilyentől fáj a koponyám is.

 

A másik a blog-omról:

>>

A "Neck crisis" könyv ajánlotta azt a trükköt, hogy egy ásványvizes palackba meleg vizet töltünk, és a hátunkra fekszünk párna nélkül úgy, hogy a palack a nyakunk alatt van, és a nyak természetes görbületét próbálja visszaállítani. Ezt nem alváshoz, hanem napi gyakorlatként ajánlják. Én az előbb feküdtem így fél órát, és közben a fejbiccentő izom érezhetően laza volt, és szinte elmúlt a fülzúgás!!! (Amihez hozzájárulhatott, hogy közben zenét hallgattam).
Amikor felkeltem, akkor visszajött a fülzúgás, elég erősen :(

<<

 

Ezt azóta még vagy 2-3 alkalommal ismételtem, mindig kedvező hatása van. Abban reménykedem, hogy hetek, talán hónapok alatt tartós és végleges hatása lesz.