Köszi a szép hosszú hozzászólást, nagyon jókat írtál.............

 

Nem hogy valószínű, hanem szerintem biztos, hogy tart a tisztulásom. Azt hiszem életem végéig fog is. Szerintem ezzel mindenki így van, lesz. Lerakódik valami a nap folyamán, majd a test igyekszik aztán megszabadulni ezektől, mert mondjuk napközben mindentől nem tud. De még éjjel se tud mindentől sokszor.

 

Igen, most azt hiszem, hogy valahogy igen nagy hatásfokkal tisztulok. Már egész elképesztő. Ma is rátettem 7-8 méterrel, mégpedig megerőltetés nélkül. Pedig ma azt hittem, hogy meg se fogom tudni közelíteni a tegnapit. Mert tegnap a melóban 5 órát fizikailag megerőltető melót (hurcolkodtunk, sok mindent kellett ide oda hordogatni, nehéz dolgokat is). Tehát jobban ki voltam dögölve, mint a foci után - és mégis. Pedig marha kevés amit csinálok lefelé ügyben. Az összidő pár perc lehet naponta. Reggel a legtöbbet, már 40 perccel a vonat indulása előtt kint vagyok a hidegben (és most a koromsötétben). Mondjuk lehajlok 10-szer kb 5-10 mp-re (tehát összesen nincs is 2 perc). A kezeimet a földre teszem és nyújtva vannak (a lábak is). A kézujjakkal próbálom magam mintha megemelni, de 1-2 mm után elengedem az erőt és így visszazuhanok. Az izmok rugalmasak és egy kicsit visszalöknek, na ekkor megint egy tized  mp-ig mintha megint megemelném magam. Tehát így elég gyorsan berezgek, szinte nulla energiával. Mivel fél testem lefelé van, valahogy egész máshogy reagál. A lerakódott nehéz anyagok hirtelen fent lesznek (a rezgés, vibrálás nagyon besegít) és a vér, nyirok rendszer el tudja vinni. Rögtön érezni, hogy erőt adott, méghozzá jó adagot. A vonat rezgéseit is most már kihasználom. A támlára könyökölök és a tenyeremet az arccsonthoz nyomom. Így a csontok jól átviszik a vonat gyors rezgéseit a szemekhez is. Azok így most kb lefelé néznek. Felváltva 5 perc egyik felére (van annyi hely a vonatban), majd a másik felére.

 

Azt hiszem, így jobb lett a vörösvérsejt képződésem is (a fordított rezgésektől) és így több oxigént tudnak megkötni, mivel többen lesznek mikor kell. Olvastam sokat a merüléskről is. De én nem teszem magam ki végleteknek. Olyan könnyen mentem ma is, hogy az mellbevágó, semmi erőlködés, semmi nyomás - egyszerűen menten és mehettem még tovább.......

 

Mindent gyakorlatig egyformán csinálok már jó pár éve. Most mégis megint hatalmas javulást tapasztalok. Ezt pusztán a gravitáció hatására írom. Ezek a változások. Tegnap csak reggel 1 órát voltam a monitor mögött és aztán délutan megint csak 1 óra jutott rá. Mikor mentem hazafelé, mintha egy más kategóriában látnék. Tehát nem romlott el annyira délutánra a szemem a monitor mögött, mint máskor. A hurcolkodásban pedig volt mozgás, lehajlás, erőlködés - ami nem volt olyan egyhangú ülés, mint a monitor mögött.

 

Na ezt rendesen ki kell vesézni. Minél többet elérni, minél kevesebb energiával és idő ráfordításával..... Eddig a hangokkal, rezgésekkel, vibrálásokkal gyakorlatilag normális testtartásban (ülés, állás, gyaloglás, futás stb) próbálkoztam. Mostanában már nagyon észben és kézben tartom, hogy van egy lócsöcs, amit úgy hívnak, hogy gravitáció.......