Egyes feltételezések szerint Hellász Kr.e. IV. századi hanyatlását főleg ökológiai, ill. azzal összefüggésben lévő mezőgazdasági okok idézték elő.

 

Először is a klasszikus kori Hellász a korabeli mezőgazdasági technológia termelékenységéhez képest iszonyatosan túlnépesedett.

A Kr.e. V. században a poliszok népessége elérte a 3 millió főt, sőt a kisázsiai poliszokkal együtt a 3,5 milliót.

Fő tüzelőanyaguk a fa volt, fémolvasztó kemencéikhez és hajóhadaik felépítéséhez iszonyatos mennyiségű fát használtak fel.

Emellett a terjeszkedő népesség kivágta a domboldali erdőségeket is, hogy több termőföldhöz jusson.

A vízerózió és a legeltetés azonban kopárra tartolta az erdőségek nélkül maradt hegyoldalakat, így Kr.e. 400-ra Hellász sűrűn lakott vidékei egy reménytelenül  túlnépesedett, kopár, sziklás hegyvidékre hasonlítottak.

Kortárs beszámolók is gyakran megemlítik a korabeli hellén hegyvidékek kopárságát.

Nagyobb erdőségek csak a ritkán lakott, falusias Épeiroszban és Arkádiában maradtak.

A túlnépesedett völgyekben és medencékben egymásba nyúltak az emberi települések, a talajok kimerültek, termelékenységük csökkent, gondok voltak gabonából és tüzifából is. Az egyébként is sekély vizű görög folyók eliszapolódtak és elszennyeződtek, tele voltak emberi és állati fekáliával.

A környezeti gondok és a túlnépesedés miatt  növekvő belső és külső aggresszió, állandósuló társadalmi zavargások.

 

Ha nem lettek volna kiváló hajósok és nem álltak volna rendelkezésükre meghódítandó földek, 100-200 éven belül beállt volna egy rendkívül súlyos ökológiai katasztrófa, rendkívül súlyos járványokkal és éhínségekkel.

 

Ilyen értelemben tehát a lehető legjobbkor jött a makedón hódítás, amely a hellénség energiáit az egymás elleni, egyre remémytelenebb háborúskodások felől kifelé, főleg a perzsa birodalom ellen fordította.

 

Nagy Alaxandrosz makedón birodalma tette azt is lehetővé, hogy Hellász népességfölöslege áttelepüljön keletre, legfőképpen Kisázsiába, de Szíriába és Egyiptomba is bőven jutottak görög telepesek, de még Irán és Közép-Ázsia (Baktria) távoli vidékeire is.

 

A népességtörténészek becslései szerint Nagy Alexandrosz hódításait követő 200 évben kábédézé egymillió hellén hagyta el Hellászt és települt át a fent említett nyugat-ázsiai és észak-afrikai régiókba.