Gondolom sokakban felmerül, hogy milyen puhányok voltak a görögök ha beleheltak egy szaros kis maratoni távba. :) 

 

Nos ez azért van mert a maratoni csata utáni futás sohasem történt meg! Csupán római császárkori legenda, Plutarkhosztól.

 

Az eredeti sztori amiről Herododtosz számol be sokkal izagalmasabb. E eszering az athéniak mikor megtudták hogy a perzsák Marathonnál akarnak partraszálni elküldtek egy futárt (hivatásos hosszútáv futót) Pheidippidest Spártába hogy segítséget kérjen. Ő a 240km-es távot két nap alatt tette meg, de ez után nem halt meg, hanem hazakocogott Athénba.

 

A spártaiak ugyan szokásuk szerint nem érkeztek meg időben (éppen ünnepeltek valamit) de az athéniek így is megoldották a csatát, azonnal a csata után, nehogy a perzsa hajók athénre támadjanak, az egész sereg közösen loholt vissza athénbe.

 

A sztorihoz még hozzátartozik hogy Pheidippides valahol Tegea magasságába találkozott Pánnal aki megemlítette neki hogy az athéniek nagyon elhanyagolják a tiszteletét bár ő mindig segített nekik, ahogy a jövőben is fog azonban jó néven venne néhány áldozatot. Be is tartotta az ígéretét és marathonnál pánikot okozott a perzsák között. Az athéniek pedig ezután minden évben 500 kecskét áldoztak neki az Acropolis északi oldalán.

 

(Pánt amúgy is szerették a görögök hiszen ő tanította meg maszturbálni a pásztorokat :) be kell látnunk hogy ez fontos dolog ha egész évben csak kecskéket lát az ember)