Már előbb is voltak problémák.

A hellén világ természetesnek vette, hogy Spárta legyen a vezető a közös sereg élén a perzsák elleni harcban. Ez kiterjedt a flottára is, amiben alig volt spártai részvétel. A hajók zömét Athén adta, mivel nem sokkal azelőtt kezdtek neki az attikai ezüstbányák jövedelméből a flottaépítésnek.

Thermopülai után a spártaiak vissza akarták vonni a teljes haderőt a peloponnészoszi félsziget védelmére, így Athént védtelenül hagyták, amit a perzsák föl is perzseltek.

Miután a perzsa sereget 479-ben legyőzték, a spártaiak nem voltak hajlandóak támadólag folytatni a háborút, hiszen a heilótáiktól távol hosszasan nem harcolhattak. Így lett Athén a vezető erő, ami kezdetben a spártaiak beleegyezésével tevékenykedett. Azonban Athén egyre inkább maga alá gyűrte a kezdetben önként csatlakozott poliszokat, adót követelt tőlük, és gyakorlatilag birodalomként kezdett működni.