Elsősorban volt egy értékrend különbség. Athén egy nyitot válalkozó szellemű tengeri hatalom volt. Spárta pedig egy ódivatú zárkózott szárazföldi hatalom. A perzsa háborúk után nem sokkal Spártát romba döntötte egy földrengés, a helóták (államilag birtokolt rabszolgák) ebben lehetőséget láttak és fellázadtak és Spárta a szövetséges Athén segítségét kérte. Azonban megérkezve az athéni demokráciában nevelkedett hopliták megdöbbenve látták hogy a lázadók szintén hellének és az ő (athéniak szemében a demos) oldalukra akartak álni a spártaiakkal szemben. A spártaiak alig bírták hazatérésre bírni az athénieket akik azután felbontották a szövetséget és a spártaiak hagyományos ellenségével az argosiakkal szövetkeztek.

Persze ki tudja hogy ebből mi igaz. Az athéniek bármikor szívesen eladták rabszolgának a legyőzött görögöket és a legtöbb történetíró athéni származású volt. A Peloponészoszi háborúban a spártaiak a görög függetlenség megmentőjeként tetszelegtek az athéni zsarnoksággal szemben.