Nézzük meg az érem másik oldalát: hogy éli meg valaki, hogy "áldozatot" hoztak érte?

A rokonságban van egy fiú, akit 12 éves kora óta az anyukája egyedül nevelt, csupa áldozattal és lemondással (se szórakozás, se más hapsi, se semmi), gyakorta el is mondja csemetéjének és a családnak is, hogy ő milyen áldozatokat vállalt. Na mármost, a srác (most 27 éves) tök frusztrált ettől. Folyton bűntudata van, hogy miatta van minden, ugyanakkor csalánkiütést kap ettől a dumától. Na, akkor kinek jó az áldozatvállalás?