Az, hogy ha valaki szeretetből aldozatot hoz valakiért, akkor nyílván örömmel tölti el, ha nem tölti el örömmel, akkor nem szeretetből hozta.
És az, hogy nekem jobb lesz miután valakiért áldozatot hoztam szeretetből, az nem egoizmus, hanem pont annak a ténynek egy megjelenési formája, hogy a szeretet az, ami az embert boldoggá teszi.
Egyébként az, hogy szeretetből jó adni, azt már Jézus (na jó János apostol Krisztus szelleme álltal) is megmondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.
Tehát az nem is kérdés, hogy ez nekünk is jó. Pont az a lényeg, hogy mivel szeretjük a másikat, képesek vagyunk olyan értékeket az anyagi/hatalmi/stb értékek elé sorolni, ami nem látható, hanme érzelmi, és így boldogok leszünk. Ha tényleg szeretetből történt az áldozathozatal.
Tehát, ha boldog akarsz lenni, szeretni kell, mert a boldogság nagy részt érzelmi, másik nagyrészt pedig szemlélet (ha úgy tetszik hit) központú. És ha az érzelmeid és a hited egyensúlyban, harmóniában vannak egymással akkor boldog leszel. A kérdés az, hogy hogyan lehet ezt elérni.
Nekem sikerült.

Laci