Kedves ösztöke!

 

Írod:

 

"Ez a tanítás Krisztus kereszten, értünk való váltság halálát veszi semmibe, teszi talomba, holmi bűnnek meghalássá degradálva."

 

Má pödzi !!!!

 

Ugyanis a fa kereszt, csak az utolsó, egyben legnagyobb megkísértését jelentette Jézusnak, a mindennapi, bűn ellen önként felvett keresztjei közt, és nem a megváltás céleszközét! Csak egy kicsit kellett volna mellébeszélnie, megtagadva, hogy ő a testben megjelent Isten, azaz a Krisztus, és egyből megúszhatta volna a kínhalált. De ő hűségesvolt önmagához, azaz az Igazsághoz mindhalálig.

 

A fa keresztje egy szimbóluma annak az egész életen át tartó, a bűn által megrontott emberből szentté való újjászületésének, amely a  latrok közül magáévá emeli az okos szüzeket, akik a meggyalázott Igazságot is előbb utóbb felismerik, megvallják, és kívánnak azzal lenni.

Mert eleinte mindkét lator szidalmazta, de az egyik abbahagyta a szidalmat, és megfedte a társát. Ez a szidalmazás a mai nyelvre lefordítva, a hamis vallásos tanokat jelentik, amik megcsúfolják az Igazságot, látva, hogy már senki sem áll mellette, hát amikor már az utolsókat rúgják, azt is bele!

 

Hamis megváltás tanokat szőve a fa kereszt köré, mintha Jézus helyettük is újjászületett volna, mondván: Miattunk, érettünk, és helyettünk. Csak a miattunk, és az érettünk az igaz, a helyettünk az nem!

Senki helyett nem vállalta a "mindennapi áldozat" azaz Krisztus a mindennapi keresztet, hanem arra hívta követőit, hogy vegyék fel azt, hozzá hasonlóan, magukat megtagadva, ha országának részesei akarnak lenni. Csak ezen a módon szabadulhat meg mindenki valóságosan a bűneitől.

 

Isten amikor felvette magára a bűn testét, ezzel megrontotta a szentségét, és "úgy találtatott mint ember" lásd: "elhányattatott az ő szentségének helye (Dn 8,11)

 

Az egész Szentírás Krisztusról szól, és az ő testéről, Így Dániel könyve is! (persze szimbólumokban)

 

Ő a fej, így részese a test minden kínjának, és bajának. lásd: "És az Íge testté lett és lakozék mi (latrok) közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."(Jn 1,14)

 

A test, mint hatalomra törő király, vagy kicsiny szarv, van ábrázolva Dánielnél, ami felnő, a seregnek fejedelméig, azaz a "testté lett Istenig" is, és erejénél fogva (Lásd: "Kicsoda szabadíthat meg e halálnak testétől.") elveszi tőle a mindennapi áldozat készségét, így elhányja a szentségének a helyét. Vagyis az Istent is a "bűnösök közé számlálva" megalázza. Ezért kellett Jézusnak magát megalázni, úgymond Isten előtt.

Mert a teste gondolatai őt is megkörnyékezték, vagyis kisértették. Lásd a pusztába való megkisértését. Mert a puszta az ürességet, vagyis a bűnt jelenti. Ha nem is követte el a konkrét bűnt, de már, mint tudjuk a bűnös gondolatot, így a saját bűnös gondolatait is bűnnek tartotta, amit a kisértő sátán, és a fenevadakkal való együttléte jelent a pusztában, ahol nem csak a neki szolgáló angyalokkal volt együtt, hanem ezekkel is:

 

"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti."(Rm 8,7)

 

A pusztában lévő állapota, szenvedést jelentett a számára is, sőt a sátán, azaz a bűnös gondolatok, csak egy időre távoztak el tőle, mint írva van, ezek miatt vétkesnek tartotta magát. Ezért volt, hogy Keresztelő János felhívására megkeresztelkedett a bűnök bocsánatára.

A vétek miatt seregestől támadta, a bűn: Lásd:

 

"Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt."(Zsid 4,15)

 

A "kivéve a bűnt" azt jelenti, hogy amikor felfedezett a tagjaiban valamely emberi ágán öröklött bűnt, addig nem nyugodott, míg ki nem írtotta magából. A bűn szeretetével nem volt kisérthető, így mondták el ennek jelentését Swedenborgnak a mennyben (http://swedenborg.fw.hu)

 

A bűnre való hajlam, az anyjától örökölt emberi része miatt része volt, és ez megalázta. (lásd: földre vetette az igazságot, és megtaposta) Nem tartotta magát jónak, amikor valaki jónak nevezte. A testnek úgymond jó szerencséje volt nála, de csak egy ideig, mert az igaz lelke által, letörte annak hatalmát, azaz "kéz nélkül rontatottmeg".

Amikor jött az utolsó megkisértése, akkorra, már nem volt nála semmije.

 

Az alábbi idézet, nem csak Krisztusról szól, hanem rólunk az ő testületéről is. Sőt, a test minden egyes tagjának újjászületése körüli dolgairól, kiváltképpen annak utolsó idejéről. Ha csak "régi történelemi dolgokról" szólna Dániel könyve, nem lenne odaírva, hogy:

 

"És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás."(Dn 8,17)

 

Tehát az idézet a fentiekhez: 

 

9. ... egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre (a /jó/jó meleg/dél, és az Igaz/világosság feljötte/napkelet ellen) és a kívánatos föld felé (Isten népe, vagy országa ellen).
10. És megnöve mind az ég seregéig (Krisztus testéig); és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból (csillagok: az igazság hirdetői), és azokat megtapodá.
11. És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.
12. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van...

17. ...és a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8)

 

Üdv: Amet