Lk. 4:8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

 

Imádni az egyetlen igaz Istent kell, - Isten törvénye szerint - , minden más meg idegen isten imádata, ami törvényrontás, azaz bűn. Még Jézus Krisztus is erre hivatkozik, ő maga is így utasítja el sátánt, hogy sem sátánt, de még "Jézus lelkét, aki a fiában az atya" (írásod szerint) sem, hanem Istenét imádja. Ha magára (saját lélekére, élet leheletére) gondolt volna, nyilván nem ezt idézi, hanem valami ilyet mond "Előttem borulj le, hiszen én vagyok Istened!". (ráadásul az Istent miért is kellene rávenni arra hogy más istent imádjon? (maga helyett?) - Nem. Sátán célja, hogy az egyetlen igaz Isten helyett Krisztus őt imádja, ez egyértelmű.) 

 

Imádkozni meg Jézus és az apostoli tanítás szerint is Jézus Istenéhez és Atyjához, a Jézus nevében, ahogy ezt Jézus, az Úr meghagyta. (pl. Jn 15,16) Az apstolok leveleikben eléggé egyértelműen őt tartják Istennek, akit pl. áldanak, aki előtt borulnak, stb.

 

Csia ford

2Kor. 11.31 Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.

 

Ef. 1.3 Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően,

 

1Pét. 1.3 Áldott legyen Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki az õ nagy könyörületességéből a Krisztus Jézusnak a halottak közül való feltámadásán keresztül újonnan szült minket élő reménységre,

 

Jel. 1.5-6 és a Krisztus Jézustól, arra hű tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, õ minket szeretett, vétkeink­ből vérével feloldott, s Istene és Atyja számára király­ságot és papokat csinált belőlünk. Övé legyen hát a dicsõség és az uralom az örök korok korain át. Ámen.

 

stb.

 

A János 5,26 meg nem utalás valamire (Isten beszéde nem utalgat, hanem világos beszéd), hanem nagyon konkrétan oda van írva, hogy "amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában". Tehát Krisztus Istentől független, önmagában bíró élete van, amit Istentől kapott. Pont ugyanúgy, élete van önmagában mint az Atyának. Mondhatni azt is hogy önálló, szuverén élettel bír, olyannal, mint az Atyáé. Sőt, nem csak életet, hanem a folytatásban azt is mondja, hogy "hatalmat adott neki az ítéletre, mert emberfia." Nem magát ajándékozta az Isten!

 

Jézus küldését Istentől meg te magad is idézed, csak nem pirosítod ki, de ugyanúgy igaz, "nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot" Tehát szóba sem jön, hogy magát, akármijét, lelkét, megtestesült testét (vagy egyéb) küldött volna, hanem Isten, az ő Fiát, akiben való hitben van a megmenekülés.