Amet Creative Commons License 2011.12.03 0 0 78283

Hogy mi a Seol, arra bemásolok egy korábbi hozzászólásomat kis kiegészítéssel:

 

Valaki ezt írta:

 

"No, de hogyan tud igaz ítéletet tenni az Atya, hogyha sohasem jött közénk, sohasem tapasztalta meg mindazt, amit mi? Az emberi természet összes rugódozását, kifogását személyesen meg kellett ismernie ahhoz, hogy ítélő bíránk lehessen."

 

Mennyire igaz!

 

Jézusról minden keresztény tudja, hogy ő az Isten.

Mivel a megváltásról szóló tanítások antikrisztusivá lettek, el sem tudják fogadni, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy képes volt megrontani magát ("És az Úr akarta őt,-mármint a testi formáját- megrontani..."/Ézs 53,10/)  annyira, hogy még a hibás angyaloknál (Lásd: "az ö angyalaiban is talál hibát./Jób 4,18/) is kissebbé tette magát egy időre. Csupán azért, hogy kivezető utat mutasson a Seolból, az újjászületése által:

 

9. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált...

 

(Itt a lelki halál elszenvedéséről van szó, vagy Seolról, aminek egyenes következménye a testi halál is. Ebbe a Seolba mindenki beleszületik, aki a földön megszületik. Ö ezért először a Seolból támadt fel, és csak utána a sírból.)

 

A bűn teste által megrontott Isten is a Seol torkából kiáltott segítségért, mint Jónás, aki a jelképes három napig, -amely három nap, az újjászületés egy másik képe- volt a tengerből feljövő fenevad, itt cethal "gyomrában".

Vesd össze a két esetet, Jézusét, és Jónásét:

 

Jézus:              

"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,"/Zsid 5,7/

 

Jónás:  

"És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat."/Jón 2,3/

 

Tehát a Seol a lelki halált jelenti, és nem a testit:

 

"Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a Seolban kicsoda dicsőít téged?"/Zsolt 6,6/...

...Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."/Zsolt 16,10/

 

Nem véletlen, a sorrend a fenti Igében, mert Jézusnak először a megrontott lelkét kellett feltámasztani a Seolból, és a „nem engeded”-el van kifejezve az hogy az anyjától örökölt emberijét, sem engedte bennemaradni a bűnös hajlamokba, hanem a feltámasztott, azaz megigazított lelkével megtisztította. Csak, miután a testét is ilyenformán szentté tette, azután eshet szó az egyébként rothadásra ítélt teste feltámadásáról.

 

Mindenki a Seolból jön, és Jézus nélkül, oda is tér vissza:

 

"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, a hová menendő vagy."/Préd 9,12/)

 

...10. Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé...

(a Seolból való kiszabadító, megigazító harcok okozta szenvedések által, ami a mindennapi bűn elleni keresztfelvétel volt!)

…13. És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.

14. Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál (a test bűneinek való meghalás, vagy újjászületés) által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon (Itt a lelki halálon, vagy Seolon), tudniillik az ördögöt,

15. És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

16. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

17. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

18. Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, (megkísérteni csak azt lehet, akire a bűn hatással van, márpedig a teste miatt az Isten is kísérthető volt!) segíthet azokon, a kik megkísértetnek."(Zsid 3)

 

Érdekes megfigyelni, hová jutott a kereszténység!

Jézus újjászületéséről, egy szó sincs a mai megváltáselméletekben, vagy evangéliumokban.

Pedig Jézus saját szavai erről, ahol az üdvösség egyedül lehetséges útját, az ő újjászületésének követésében adja, így hangzanak:

 

"Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor,"/Mt 19,28/)

 

Ezért nincs kit követniük, így nincs hatalmuk az ördögön, vagyis a test kívánságai fölött, és maradnak a Seolba, ahonnan tulajdonképpen ki sem jöttek.

Mert csak elméleti hit által, megigazító cselekedetek nélkül, ahogyan manapság képzelik, akár az utolsó percben történt hitrejutással,  lehetetlen bekerülni azok közé, akik Jézushoz hasonlóan, keserves, újjászülő harcok árán,

valóságosan szabadultak meg a Seoltól, vagy lelki halálból, vagyis a bűneiktől:

 

"Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből."(Jak 2,24)

Előzmény: katolikus2 (78281)