Hát mondjuk akkor mikor lejjebb teszem a fejet, akkor több vér tódul oda. De annak el is kell menni, hogy új jöhessen és így lehet ugyanannyi fog forogni - csak egy kicsit másképp. A gravitáció miatt a lerakódások hirtelen fent lesznek és onnan hamarébb lepotyognak és tisztul jobban az a rész. De mondjuk a szaruhártyán nincsenek is erek, tehát azt nem nagyon befolyásolja a vérkeringés, inkább a könnykeringés (de ez meg nagyon is), hisz onnan veszi a táplálékát. A szemlencsén még idegek sincsenek, tehát ott se vér, se ideghálózat nincs. Mondjuk a szemizmokhoz már megy a vér, de azok olyan erősek, hogy a kutatások szerint ott majd sosincs probléma és azokra nem is igen tudunk hatni. Aszongyák a kutatók, hogy a szemizmokon nem múlik, azok még hogy 120 éves korban is hozzák a formájukat.

Én arra gondolok, hogy a hirtelen fordítva szétterülő könnyfilm és egész könnyanyag lesz a ludas ebben a javulásban. Na meg a gravitáció hatása. Idővel azok a sejtek a szaruhártyán, melyek a monitor mögötti mindennapi száradástól kevesebb könnyhöz jutnak (tehát táplálékhoz), ezek a fentiek, tehát a homlok felőliek. Legjobban talán a szem közepén fent szenvednek. Mivel ezek alultápláltak, lehet soványabbak, mint a lenti társaik - ezért olyan lagymatagon állnak. Na és még a száradástól torzulnak is. Tehát nem feszülnek annyira. Most ha lefelé fordítom a fejem, akkor ugyebár táplálékhoz is jutnak, meg igyekeznek most a másik irányba is állni a gravitáció miatt. Ez tehát úgymond kiegyenlíti az alsó és felső régiók közti eltéréseket.