MARADÉK SZAVAIDÉRT

 

Nem voltunk sehol

és nem megyünk már sehova,

a rügyek naptárát

a zöldár határidejét

lesöpröm asztalomról,

hulljanak

a hajnali rendetlenségbe:

szökevény hajszálak,

morzsák,

megfojtott csikkek közé.

 

nyugodjanak meg a barátok:

a mi játékunk se ment vérre,

derekad távoli gyarmatát

majd elfelejtem,

hadat nem küldök

érte kezem se moccan,

nyugodjanak meg mindenek:

elfelejtem a nyomort

s nem lázítlak föl

se vérrel

se álmaimmal.

 

nem voltunk sehol

és nem megyünk már sehova,

este lesz,

szél fúj

megitat gitárok mennydörgése,

maradék szavaidért

hiába bontottam késsel

jég-borítékból a folyókat,

egyebet nem tehetek:

akár az úrvacsorát

a töredelmet fölkínálom.