Ó, mi a fordítóirodát szívtuk meg annó, de nem kicsit. Sürgősségivel adtuk be, mert már megvolt az időpontunk a Német Nagykövetségre. Ehhez képest bementem délelőtt, amikorra ígérték, és mi fogad? Még el sem kezdték, a fordító meg kint bagózott és tereferélt az előtérben. Azt hittem, a guta üt meg. Akkoriban még nem volt mobiltelefonunk, szegény férjem kint szobrozott a követség előtt, és nem értette, hol a fenében vagyok, és miért nem jövök (percre pontos szoktam lenni). Szétvitte az ideg, és kis híján lefagyott a pö...  férfiúi ékessége a mínusz ezer fokban, klassz nap volt.