Nincs olyan nyelv, mely művelése, megőrzése ne lenne fontos a világ számára, hiszen a mindenkori kultúra olyan szegmenséről van szó, aminek a feledtetése, annak elsüllyesztése majd halála bűn.

A bemutatásra kerülő nagyszerű egyéniség(ek) akár követendő példa is lehetne Orbán Viktor, Pálinkás József, Vizi E. Szilveszter és tettestársaik előtt.

Az alábbi szövegtartalom a WikiSzótár legfrissebb hírlevelének egy részlete.

"Ahogy előző számunkban ígértük, ebben a levelünkben tovább ismerkedünk azokkal a nagy nyelvészekkel, akikre alapozzuk a munkánkat. Ma Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) erdélyi nyelvésszel ismertetünk meg írásunkban.

Bálint Gábor egy kis székely faluban: Szentkatolnán született 1844. március 13-án. Mire leérettségizett, tizenkét nyelvet beszélt! Tanulmányai után megismerkedett Fogarasi Jánossal (1801-1878), akinek nyelvészeti fő műve az első magyar értelmező szótár: A magyar nyelv szótára, amely hat kötetes műként 1862 és 1874 közt jelent meg. Ezt Czuczor Gergellyel együtt szerkesztette - ma így ismerjük: "a Czuczor-Fogarasi szótár".

Fogarasi János a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, és Szentkatolnai Bálint Gábort az ő ajánlására küldte ki az Akadémia 1871-ben Oroszországba a Kaszpi-tenger partján élő mongolokhoz, hogy tanulmányozza nyelvüket. Így jutott el Szentkatolnai végül Mongóliába is. 1874-ben tért haza, 1875-1877-ben a Budapesti Egyetem (ma ELTE) magántanára volt, majd részt vett gróf Széchenyi Béla (gróf Széchenyi István, "a legnagyobb magyar" fia) indiai expedíciójában. 1879 és 1892 között az oszmán birodalomban dolgozott, ekkor bejárta a Közel-Keletet és újabb nyelveket tanult meg.1893-1912 között a Kolozsvári Egyetem ural-altáji tanszékének egyetemi tanára volt. 1895-ben részt vett egy újabb kaukázusi expedícióban.

Megszerzett tudása alapján szembehelyezkedett az addigra már "hivatalos" finnugor eredeztetéssel, semmilyen nyomásra sem ismerte el annak létjogosultságát. Utolsó (legfontosabb) műveit magánkiadásban hozta nyilvánosságra, szembeállva a politikai elnyomással. A kolozsvári évek alatt a tőle tanuló diákok olyan nyelveket ismerhettek meg, mint sehol Európában. Bálint Gábor a városban kiváló lehetőséget kapott: az "Erdélyi Múzeum" folyóirat leközölte tanulmányait, majd ott jelentek meg kaukázusi, kabard (észak-kaukázusi nyelv) tanulmányai is. 1901-ben újraértékelte a magyar honfoglalást, és megállapította, hogy a magyarok ősei a hun birodalom népei közé tartoztak.

Beszélt és tanított 30 nyelven, írt mongol, török, tatár, kabard és dravida nyelvkönyveket. Ő az egyetlen, aki tudása és önfeláldozó kutatásai révén képes volt mélyebben betekinteni a magyar eredeteként esetlegesen felmerülő nyelvkbe, összehasonlítani azokat, és megtalálni a valódi forrást. 1913. május 26-án váratlanul Temesváron hunyt el."

(Zárójelben: lám, nem csak Lomb Katókból áll a világ.)