Kalász László

 

ÉN LÁTTAM ŐT

 

                           midőn virágba lépett

s feje fölött a szirmokat becsukta

megölelte a vágyódó bibéket

s hamvát hullatta hamvadzó porukba

 

fényként a karcsú száron leszivárgott

felkáprázott egy gyökér alagútja

magára hagyván virágot világot

drága szívét a földbe visszadugta

 

 

 

Az ének megmarad [118.]