Kalász László

 

NAGY KŐ

 

idő

ne hullj rám

perceid rovátkáiba

kapaszkodom

a pillanaterekbe

vájom körmöm

repedéseidbe

üregeidbe

lábam ujját

nagy kő

idő

szikla ne hullj rám

kőpatak-zuhatagjaid

fejemre ne zúdítsd

nem fácánkakas-fényeidre vadászom

tarts gyökeret

kezemügyében

ki ne tépd a fogódzkodást

inaimból

görcsöt ne merevíts

csontomba szívembe

ne sötétítsd rém-mélységeidet

csúcsod bátorságát lövelld rám

napból robbanó sugarakban.

 

 

 

 

Szánj meg idő [59.]