Ezt az angyalos példát egy metodológiai szolipszizmus irányából sem tudom megfejteni. Rendben, belülről, a tiszta, megélt tapasztalatból az angyal is csak egy jelenség lenne, ahogyan minden, a környezet tárgyaitól a saját mentális állapotaimig. Ezeket ugyebár praktikusan, funkcióikban és relációikban osztályozom és cimkézem fel: x-et mondjuk mint a környezetem egy tárgyát, y-t meg mint egy szubjektív állapotot. Számomra csakugyan az volna a legplauzibilisebb magyarázat, ha egy angyal jelenne meg számomra, hogy ez a saját mentális állapotaim osztályába tartozik. Notwe szerint ez egyáltalán nem magától értetődő, bár nem értem, miért.