Valószínűleg ezért nincsen nekem semmilyen praktikus szinten túlmenő keretrendszerem. Belülről, racionálisan semmit sem lehet mondani a rendszerről, érzelmekre meg nem sok értelme van alapozni. Az érzelmek a szervezetem állandótlan, illékony, ezért megbízhatatlan állapotai. Ha velük validálnám a narratívát, akár hetente változtathatnám a nézeteimet, attól függően, hogy jóllaktam-e vagy elégedetlen vagyok. Az egyetlen hiteles narratíva talán ezeknek az állapotoknak a felszámolására irányuló buddhista kozmológia és etika lehetne, de én hajlok abban is a tagadást látni. Szembeszállhatok-e a világot és az én életemet is mozgató megállíthatatlan létezni-akarással? Ráadásul egy 2500 évvel ezelőtt, egészen más kultúrában élt ember tanításait követve? (Ezek a kérdések is költőiek, csak eszembe jutottak.)