Ízlések és pofonok....

Én például nem nagyon értek nagyon egyet a leírtakkal. Persze nekem is hiányzik nagyon és én is szívesen hallgatnák meg jó minőségben abból az időből egy koncertfelvételt, de az valószínűleg úgyis külön jelenne meg, ha van egyáltalán ilyen.

Viszont számomra nagyon is van értelme ilyesmit meghallgatni, ami ezen a felvételen van. Nem mindig az a szép és jó, ha valami tökéletesen ki van dolgozva. Számomra a nyers dolgok is érdekesek, nagyon érdekesnek találom hogyan alakult ki valami. Például hallottam egy rossz minőségű koncertfelvételt, úgy 1970 körül játszhatták fel, már ott hallani bizonyos elemeket az 1977-ben megjelent lemezről. Ebből is látni, hogy hogyan érlelődöt zenéjük. Például számonra egyáltalán nem unalmas ez a 3 élő szám, kimondottan örülök ezeknek. A Wine Glasses elemei pedig hallhatók a Shine On You Crazy Diamond-ban, tehát ez inkább csak érdekesség, tipikus bónusz. A Have A Cigar-nak ezt a verzióját talán helyenként jobbnak is tartom, talán "pinkfloydossabbnak", mint az ismert verziót, talán a hosszabb instrumentális rész miatt, persze még kissé darabos és mindannyian a Roy Harperoshoz vagyunk szokva. A Grapellis verzió nekem tetszik, de talán valóban nem illett volna az albumra, de ebben sem vagyok biztos, hiszen ha nincs az albumon a Welcome To The Machine, és mondjuk más van helyette, mondjuk a későbbi Mother, Comfortable Numb vagy a Hey You, akkor azt mondanánk a Welcome To The Machine sem illik oda. Pedig nagyon is oda illik, oda való, de a szokás, a szokott hangzás nagy úr. Talán nem szabadna vaskalaposan értékelni a zenét, főleg akkor nem, ha inkább csak plussz adalékként jelenik meg valami. Ráadásul az első három élő szám külön koncertlemezként is megjelenhetett volna annak idején, van annyira jó, mint az ummagumma live része.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy nekem van igazam, mindössze ez egy szubjektív hozzászólás.