Ezek az igények tiszteletre méltók, csak azt hiszem, meglehetősen kevesen óhajtják. Én nem hiszem, hogy az IHO az olvasói attitűdöket jelentősen meg tudná változtatni az idegen név (magyar név) helyett a magyar név (idegen név) formula használatával.

Vagyis magam nem egy fennköltnek bemutatott cél, hanem az érthetőség érdekében fogalmaznék egy ilyesféle írásban.

Fiktív (vagyis nem idézett) példák magamtól: Marosvásárhely (Târgu Mureș), de Rijeka (Fiume*)., Röviden írva: Bécs, Párizs, Drezda, Lipcse, de Graz, Padova, Torino, Basel.

A megerőszakoltan magyar(kodó) írásmód helyett a meghonosodott a természetes. Nem azért, mert az IHO bizonyos szerzői így, a másikak meg úgy írják, hanem mert van egy köznyelv, ahol a szereplők összességének érthető (vagy nem zavaró) módon kell eljuttatni az olvasnivalót.

Összességében: nekem az a természetes, ha együtt van a magyar és a könnyen kereshető idegen név. A sorrendet pedig rábízom a szerző ízlésére.

*Fiume külön érdekes: nem kell hozzá nyelvészprofesszornak lenni, hogy rájöjjünk, magyar neve e városnak sosem volt. Magyar területként ("hódításként?") a legnagyobb náció után az olasz nevét használtuk, természetes módon. 60 éve viszont úgy fordult, hogy már a délszlávok (főleg horvátok) voltak a legtöbben, így az sem fura, hogy Rijekának mondjuk.