-panka54-
2011.11.01
|
|
0 0
99221
|
Minden csupa-csupa hófehér virág, s mintha mécsesből állna az egész világ, lobogva világít a sok-sok gyertya, elment lelkek szeretetének lángja. Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér, lelkük most hozzánk visszatér, körülállják mind az emlékező lángot, itt vannak, látják ők a sok virágot. Gyertyafüst száll őszülő hajunkba, akár nagyszüleink keze, simogatva, lecseppenő viasz mintha könnyük lenne, összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve. Lelkük a miénkkel ismét összeér, régi szép emlékeket velünk újraél. Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj, imát mondunk értük alázatos szóval, emlékezünk, legördülnek könnyeink, hiányoztok nagyon, elment szeretteink! |
Előzmény: Róka69 (99220)
|
|