Mazohista vagyok, ezért a parlamenti közvetitést hallgatom. Megállt bennem az ütő, amikor a határon túli magyarok megsegitésére szánt összegeket sorolták.

Lyukas a cipőnk, a gatyánk, aki teheti és munkaképes az  elhúz innen, és a kormányunk  számolatlanul szórja - az általunk keservesen megkeresett jövedelmünk adójából -  a pénzt külföldre. Határon belül ennyire nem számitunk mi?

Nem azzal van a bajom, hogy a lehetőségeinkhez mérten próbáljunk segiteni, hanem azzal, hogy nekünk sincs már jóformán semmink.

A határon belüli nemzetiségeket mennyivel segiti az anyaország? Mert akkor valami visszajönne.