Na, így jártam, elszállt az eleje, s bár félve a bekövetkezésétől, kijelöltem, hogy 'kézben legyen', de rosszul jelöltem ki, csak ami a képernyőn volt (még, jó, hogy a vége megmaradt). Szóval familiáris ügyben a mondandóm ez lenne:

 

A familiáris létező fogalom a XVIII. században is, olyan mentességet élvező személy (nemes), aki a mentességéből megélni nem tudván (az jövedelmet nem ad) személyes szolgálatot vállalt, s ezért megélhetést (élelmet, ruhát, olykor szállás, pénzt) kapott jövedelemmekl ill. vagyonnal rendelkező birtokoshoz.

 

S innen a folytatás:

 

Ez többféle eredetű, azaz többféle jogállásból ezzé vált személy lehet. Pl. olyan, akinek nagyapja, dédapja (pár generáció), a hódoltság utolsó évtizedeiben kapott birtok nélküli nemeslevelet, vagy olyan (fia/unokája), akinek volt birtoka, de az épp olyan területre esett, amelynek felszabadítását meg kellett váltsa (a neoaquistica comissio működése alatt), s nem tudta, vagy éppen jogát nem tudta igazolni az akármilyen kicsi, de mégis valami jövedelmet adó birtokhoz, így elvesztette, s lett vagy szegénylegény, vagy elszegődött familiárisnak (ne felejtsük, Majtény alig 60 éve volt, az 2-3 generáció csak)

 

Nem önálló jogállás, hanem társadalmi helyzet az adott (falu-/lakó-)közösségen belül. Részint belőlük lettek később szép számmal a dzsentrik ('48 után), meg persze azokból, akiknek nem maradt allodiális földje '48 után, így a gazdasági alapjukat elvesztették, aztán generációk alatt a megváltást szépen felélték a századfordulóra (Mikszáth 'idejére') bármilyen formában.

 

Talán jó példa az egyikra a Bitskey Tibor formálta Kis Miska a Kárpáthy Zoltánban. Pünkösdi királysággal kezdi, ehet-ihat, stb., egy évig nem kell adót fizetnie Kárpáthy Jánosnak (Bessenyei), később bizalmasa lesz, s "eljár" ügyében, pl. a rágalmazókat 'helyreutasítani' stb.

 

Hospes is XI-XII. századi fogalom, eredetileg vendéget jelent, a XIII. századra olyan telepest jelent (mert így érkeztek, 'vendégként'), aki adómentességet élvezett a jobbágytelekre való beköltözés (no és persze a munka felvétele, =letelepedés) első pár évében. Mégis tele vannak az anyakönyvek a hospessel a XVIII. században, mert akkor már olyan taksás jobbágyot jelent, aki robottal, azaz személyes szolgálattal nem, csak termény- később/vagy pénzadóval tartozott az általa művelt föld (jobbágytelek) birtokosának.