Még pontosabban nem -ÿ, hanem -ij, tehát Junij. Olvasata junii, azaz a lat. Junius birtokos esete. (Június 18-a). [Az más kérdés, hogy -ÿ és -ij vonalvezetésre szinte mindig megegyeznek, megkülönböztethetetlenek, de itt a grammatikai funkciónál fogva egyértelmű az -ij olvasat].

A szóvégi i gyakori allográfja a -j, különösen amikor másik i-t követ. Ezt az grafotaktikai tulajdonságot soká az után is megtartotta, hogy szó elején/belsejében már elkülönült az i/j funkciója.

A Kráſ_ʒni-val lehet, hogy igazad lesz... de nem vagyok teljesen biztos benne/teljesen meggyőzve.