Tök más téma, de egy kósza gondolat átfutott a fejemen.

 

Miért van az, hogy bizonyos -fi végű apanevek elterjedtek, másoknak viszont nyoma sincs, legfeljebb -i végű alakban, vagy úgy sem? A tövéül szolgáló keresztnév akkori gyakorisága magyarázza? Vagy valami belső, nyelvi logika? Vagy más? Véletlenszerű kihalása a viselőinek? És miért van az, hogy az egyik -fi végű alakban terjedt el, a másik pedig -i végű változatban?

 

 

Ha csak az RMCsSz-t nézem, Péterfivel dunát lehetne rekeszteni, ugyanakkor a Péteri jóval ritkább. Viszont Jánosfi alig van, szemben a Jánosi elterjedtségével.

 

Gáborfi - elvétve akad. Gábori - nulla.

 

Mihályfi - rengeteg.  Mihályi - jóval kevesebb.

 

Miklósfi - szinte nincs. Miklósi - tömegével.

 

Barabásfi - majdnem semmi. Barabási - annyian, mint az oroszok.

 

Benedekfi - szép számmal. Benedeki - páran.

 

stb, stb, stb

 

Szóval, miért Benedekfi, Mihályfi, Péterfi, de ugyanakkor Miklósi, Barabási, Jánosi? És nem csak az RMCsSz, de a mai telefonkönyv is ezt az arányt hozza (kivéve a Gáborit, mert abból jóval többet talált).

 

 

Nem látom a tövényszerűségeket benne.