A 2.-es ponthoz hozzászólnék:

"2. Isten beavatkozik a valóságunkba, amit talán rendszertelenül előforduló anomáliaként fogunk kimutatni, talán éppen az istenélményeket vizsgálva."

- Sajnos inteligens üzenet hiányában az "anomáliát" nem tudnánk kétségek nélkül Isten beavatkozásának tulajdonítani. Ha például egy az asztalon heverő ceruzaelem magától feltöltődnék, azt demonstrálandó, hogy a különben mindenhol és mindíg hiánytalanul érvényesülő elektrokémiai törvények ebben az esetben tökéletesen érvénytelenné válnak, csupán ennyit mondhatnánk:

Az elektrokémia törvényei általánosságban tarthatatlanok. A ceruzaelem magától is feltöltődhet. Mivel eme jelenség a legalapvetőbb elektrodinamikai ismereteink ellen bizonyíték, ezért a teljes tudományágat felül kell vizsgálni és új alapokra kell helyezni.

Egy pillanatra sem említjük tehát Isten beavatkozását. Mégpedfig azért nem, mert a Tudomány nem úgy működik, hogy látunk valami újat, és máris Istenre mutogatunk. Legjobb tudásunk szerint, fel fogjuk kutatni a jelenség okozóját, értékeljük, és a modelljeinkbe foglaljuk. Ha Istent, akkor Istent, de nem mint Istent, hanem mint a jelenség okozóját.