A topiknyitónak a témakörhöz, iránybantartásához gratula! 
Szívesen olvasom a hozzászólásaitokat. Már amelyik a felvetett témával kapcsolatban áll. Sajnos sokan terelnek a politika vonalra, vagy a téma mellé beszélnek. Pedig valóban érdekes kérdések a nyitószövegben felvetettek. 
A politikai-gazdasági elittől teljesen felesleges megoldást várnunk bárminemű változásra. Mert mások az érdekeink, értékrendjeink. Ez így volt Ehnaton fáraótól- Kádár Jánosig. Így van ma is. A mai kapitalista rendszer, piacgazdaság növekedésre, fogyasztásra, fejlődésre, terjeszkedésre épül. Ez a model ebben a formában hosszútávon teljességgel tarthatatlan. Hova és meddig növekedjünk? És amikor ezzel megvagyunk, akkor hogyan tovább? Elötte jöjjön azért a soron következő gazdasági reccs? Szokták mondani, hogy időnként törvényszerűen korrekciózik a piac, a gazdaság. Ez velejárója a piacgazdaságnak. Hát igen, csak arról nem szivesen beszél senki, hogy ezekben az összeomlásokban a dolgozó népet mindig kicsavarják tökig anyagilag, hogy fenntartható maradhasson a rendszer. Mintha a "pórnép" nem ugyanúgy és nem ugyanannyit dolgozna. Mintha az ember munkája egyre-egyre kevesebbet érne. Nem gondolom, hogy mondjuk egy virtuális frankhitellel rendelkező munkája fele annyit érne mint pár éve. Hogy kétszerannyit kéne dolgoznia ugyanazon mennyiségű frank előteremtéséhez. Pedig a jelenlegi gazdasági rendszer szerint, a frankhiteles munkája feleannyit ér. Honnan tudni, hogy ez tényleg így van-e? Tényleg kevesebbet érünk? A valós gazdasággal, reálgazdasággal a gond? Nézzük: Pl. ültetsz a kerben mondjuk egy répát, aztán ha feleannyi répa lesz belőle gazdasági válság idején, akkor tényleg igaz. De ha a répa nem kevesebb, akkor az ember répatermesztésbe fektetett munkája pontosan akkora értékű válságkor, mint válság előtt. Vagyis én meg nem láttam, hogy válságok idején kevesebb zöldséget, gyümölcsöt adnának a növényeink. A lábasjószágaink fele sem szokott spontán megdögleni ilyenkor. :-) Szóval érdemes volna így is szemlélni ezeket a dolgokat.  (Kedvencem "a fenntartható növekedés") 
A kommunista rendszer probálkozott egyfajta egyensúlyra törekvésre, de láthattuk ez lényegében emberi gondolkodásmód miatt elbukott. Akármilyen államformának is nevezzük az adott kor rendszerét, olyan hierarchia rendszert alakítunk ki. Amiben is az érdekek nem ugyanazok. Tehát ellentétek keletkeznek. Éppen ezért, ha érdemi változást kíván elérni bárki is azt elsősorban valahogy egyénileg a fejekben kellene megvalósítani. Az optimális egyensúlyi rendszer szerintem valamiféle anarchizmus kellene legyen. Amelyben a hierarchia, a társadalmi ranglétra szellemi képességek, értelem, a közösségért többet tevők szerint épülhet fel. A követendő modellek, a példaképek nem ugyanazok lennének, mit akiket ma annak tekintünk. Viszont ahogy látom ez több fényév távolságra van a mai emberek többségének szellemi szintjéhez mérten. Sokkal fejlettebb, és tudatosabb (közösségibb) gondolkodásmódot igényel. (Közösségi nem egyenlő facebook) 
Véleményem szerint akinek van arra igénye, képességei szerint igyekezzen tudatosan természetességre, egyszerűségre törekedve élni. Ügyelni a környezetére, békességben embertársaival. Ha elég sokan teszünk így, talán pár generció (degeneráció) cseréje után történhet érdemi változás globálisan is.
Mindörökké Enter :-)