A tudományos megközelítés nem relativista. Az, hogy nem épít az abszolút valóság fogalmára, csak azt jelenti, hogy a tudós nem hívő, hanem nyitott. A tudományos bizonyos alapvető empirikus módszerei ritkán, lassan változnak. Változnak. Ötszáz éve még más volt a módszer. De ha a tudomány abszolutista lenne, ha hívő módon ragaszkodna a felfogás módszere által definiált tárgyához, akkor nem tudna fejlődni a tudományos módszertan.

És én sem vagyok relativista. Nem értékelem egyenlően a különböző morális és episztemológiai alapokat. Csak éppen nem vagyok hívő. Tudomásul veszem, hogy ami számomra alap, az az én személyem miatt alap. És az emberek különbözőek. Mások máshogyan közelítik meg a dolgokat, és ebből adódóan más az a dolog, amire ráközelítenek. És mivel máshogy definiálják a valóságot, a felfogás más módszereivel, szükségszerűen más az, amit valóságnak neveznek. Az, hogy több valóság van, azt jelenti, hogy a "valóság" szónak több jelentése van.

Ez végső soron valamilyen szinten arról szól, hogy hogyan állunk hozzá mások kognitív szuverenitásának a kérdéséhez. Nem arról szól, hogy én mit gondolok a valóságról. Hanem hogy mit fogadok el és mit nem fogadok el az emberek sokféleségében.