Hit alatt itt most nem az elképzeléseket értjük úgy általában. Ha hitnek neveznénk minden elképzelést, amire valaki valamilyen szituációban, valami viszonylatában valamennyire támaszkodik, akkor pont az a különbségtétel veszne el, ami mentén véleményt mondunk a hitról ebben a topikban.

 

Hanem a hit egy elképzeléshez való sajátságos viszonyulás. Ahogy a NickelBéka fogalmaz: "a hit nem csak egy nezet, hanem egy hozzaallas is az ismeretekhez".

 

Persze, hogy vannak olyan elképzelések, amikre támaszkodnunk kell az életbenmaradáshoz. De a hit nem ezt jelenti.

 

Hogy sajátságosan mi jellemző a hitre, hogy milyen kognitív következményekkel jár, hogy milyen okai lehetnek, arról beszélt a NickelBéka (5641, 5649, stb.), és én (5680, 5682, stb.).

 

Az (5682) egyébként az, amire válaszolva beszálltál most a beszélgetésbe, szóval nem értem, honnan jön, hogy a 'megismeréstől független világ' ellentmondásos de legalábbis haszontalan fogalom, meg hogy "nincs módunk beszélni az elméleten kívüli világról", de mindegy.

 

Nem az a kérdés, hogy melyik elképzelés a jobb, vagy hogy melyik mennyire jó. A hit kialakulásának és fennmaradásának mechanizmusai nem azon múlnak.

 

És nemhogy egy adott elképzelésedről, de a hitről sem akarlak lebeszélni. Csak éppen egy érdekes kérdés például, hogy milyen kognitív mechanizmusokkal védi magát a hit megkérdőjelezéstől. Ezért érdekes például, amikor tudásnak nevezed a hitedet, és hitnek nevezed az eretnekséget.

 

Vagy érdekes például, ahogyan az életbenmaradásról beszélsz. Hasonlít ez ahhoz, amikor a NickelBéka azt mondta, hogy "hinni kell ahhoz, hogy akarhassunk valamit." Vagyis a hit mint egy egzisztenciális veszélytől való védelem jelenik meg. Arra emlékeztet ez, mint amikor a fundamentalista keresztény folyton a társadalom totális erkölcsi összeomlását vizonálja, és hiába mondom, hogy kereszténység nélkül is lehet jó embernek lenni, ezt ő nem fogadja el.