"Laci fölött eljárt az idő, több évvel le van maradva”

Ez persze, hogy lehetséges, nem vitatom, de az is lehet, hogy ezt a vélekedést nem a megfelelő tényekből levont következtetés sugallja.

Például tény, hogy régies a felszerelésem, de ez nem véletlen.

Az oktatók reklámja ugyanis szelektív. Ki hogyan és hol hirdeti magát, aszerint válogatódik össze, hogy milyen korú, hajlamú és lehetőségű növendékei lesznek. Nálam nem véletlenül halmozódnak az élemedettebb korúak, meg a szerény jövedelmű fiatalok. Egyébként már évek óta nem reklámozom a tevékenységemet sehol, vagyis a hozzám beiratkozók többsége régebbi tanítványom ismerőse. Az sem véletlen, hanem a fentiekből következik, hogy lehetőleg kedvezményes nálam a tandíj (sőt: jövőre nem is kérek előre semmit, ráér átutalni starthely-támogatás címén tetszés szerinti összeget a tanuló a vizsga után, annak arányában, hogy mennyire érezte itt jól magát, és mennyire elégedett a szerzett tudással. Ezt a módszert az idén két, külföldön élő hazánkfián kipróbáltam - bevált!)

Emiatt nem is telik a legkorszerűbb tanulóernyők beszerzésére. De nem is indokolt, mert a nagyobb arányban nálam felbukkanó öregurakat is el kell vállalnia valakinek, olyan tanulókat, akik számára csaknem kezelhetetlenek eleinte az utóbbi évek nagyon dinamikus viselkedésű DHV 1-esei. Ezért jobb, ha a régebbi évjáratú, "bamba" ernyőkkel kezdik az ismerkedést. És a fiatalabbak se mind szuperügyesek eleinte, ez az igazság; nem véletlen, hogy egyre több oktató inkább ideküldi a kezdőket hozzám, és csak az alapos kisdombos képzés után veszi vissza őket a magasstartos fokozatra. És ez nem is olyan rossz, mert pedagógiailag előnyősebb, ha a vizsga előtt több (legalább két) oktató foglalkozik a kezdővel, így annak tudása mélyebb lesz azáltal, hogy nagyjából ugyanazt hallja különböző korú és stílusú oktatóktól is.

Az a nézet, hogy a kezdetektől egészen a versenyszintig ugyanaz az oktató juttassa el a tanulót, szerintem elavult.