Hasonló cipőben járok én is, ha szóba kerül a hobbim.Bár legjobban a szüleim aggódtak értem.Ezt úgy hidaltam át, hogy a legutóbbi kalocsai csörlésre elvittem apumat, aki nagyon izgult az első startomig (mi tagadás én is :D ) de a leszállás után olyan felszabadult volt mint mostanában soha.Élvezte az ottlét minden pillanatát, és azóta nem aggódik.Talán mert azt is látta, hogy nem vagyok kelekótya, és minden egyes felszállást alapos ellenőrzés előz meg, és a csörlőkezelők (akár Pityke akár Bíró Bálint) gyakorlatilag vérprofik.

Egyébként az oktatóm sem engedett el addig Kalocsára míg úgy nem látta, hogy képes vagyok a részben önálló repülésre a megfelelő körülmények között. Más kérdés, hogy Ő még hóviharban is képes lenne repülni! :D