Amikor azt mondod, hogy agnosztikus jellemű, a rugalmasságra, nyitottságra gondolsz.

De nem véletlen, hogy akik agnosztikusnak mondják magukat, közelebb állnak az ateizmushoz, nem pedig félúton vannak a hívő és az ateista között. Sőt, bizonyos szóhasználatban az agnosztikus egyfajta ateista.

Mert a szó leggyakoribb értelmében az agnosztikus nemcsak azt mondja, hogy ő személy szerint nem tudja, van-e Isten, hanem hogy más sem tudhatja. És ilyen értelemben az agnoszticizmus nem más, mint episztemológiai dogmatizmus. Dogmatikus alapon elutasítja a felfogás bizonyos módjainak episztemológiai legitimitását.

Például intuíció vagy például misztikus felfogás.

Kurt Gödel bebizonyította, hogy vannak olyan igaz állítások, amiket nem lehet bebizonyítani. Amiből sokan azt a következtetést vonják le, hogy az emberi felfogásnak vannak szükségszerűen végső korlátai. De tudod, mit mondott erre maga Gödel? Hogy nem, mert ott az intuíció.

A barlang-metafora meg ugye a misztikus felfogásról szól. Plátó az eleuziszi misztérium beavatottja volt, mint sok prominens ógörög gondolkodó. Ez nem egy monoteista metafora, nem arról szól, hogy a Nap és az árnyékot vető alakok abszolút érvényességű valósággal bírnak. Hanem hogy alapvetőbb a valóságuk, mint az árnyvilágnak, amit onnan lehet tudni, hogy látszik az okozati összefüggés. Látszik, hogy hogyan jön létre az árnyvilág, és látszik, hogy a lekötözött nezők miért hiszik valósnak.