Nekem tökéletesen érthető. Az örvénylésről jut eszembe. Nem az örvényt kell feltétlen megtörni, hanem abba belekerülvén lemenni a mélybe egy nagy léleklélegzettel, aztán az örvény kidob a szélére és az imént még fuldokló utána nyugodtan úszhat tovább.

A mai világ örvényléseit szemlélve az jut eszembe, hogy tán jobb lenne, ha az egész öszeomlana és lehetne elkezdeni a majdnem semmiből újra ezt az egészet. Egy sokkal jobbat.

Nem megfeledkezve arról sem, hogy vajon együtt is, kik és mit is rontottak el. Ha az okos ember a más kárán tanul, vajon akkor még a hülye is képes talán, ne talántán tanulni a saját kárából.