Fénykoromban bizony-bizony általában szabit vettem ki a szüreti mulatság utáni hétfőre:-)

Nem is lett volna sem egészséges, sem ildomos egész napos mulatozás után, másnaposan bemenni a munkahelyre.

Többnyire már a délutáni felvonulás alatt sikerült a barátokkal igen jó hangulatba kerülnünk.

Utána hazamentünk egy kicsit pihenni, lezuhanyozni, józanodni, majd este 7-re, 8-ra visszamentünk bálozni.

Már aki még bírt, volt olyan is, aki kidőlt a felvonulás után és a bálba már nem bírt visszamenni.

Volt olyan év kétszer is, hogy népviseletbe, kalapba, lagos csizmába mentem vissza, úgy mulattam hajnalig.

Emlékszem rá, az egyik évben egy fergeteges csárdásblokk közbena kalapomat körbe-körbe adogattuk egymás között, a haverok mindegyike felvette egy kicsit, úgy táncolt egy sort, aztán továbbadta.

Olyan is volt, hogy vagy 25-30-an összeálltunk körcsárdásozni a "Hajnalcsillag az égen ragyog" c. dalra többek között.

Akkoriban nagyon jó összetartás volt a fiatalok között a mi falunkban.

Volt olyan is, hogy a bál végén már alaposan "elfáradva" a szembeszomszéd sráccal mentünk haza a kultúrból, de nem bírtunk egy húzásra hazamenni, a templom előtt leültünk a kerítésre és ott is elénekeltünk egy-két nótát. Pl.

 

"Sárga csikó, sárga csikó, sárga

Ez a kislány, jaj de nagyon árva,

Megfogadom, nem lsz soká árva,

Szüret után én leszek a párja".

 

vagy

 

"Szépen uszik a vadkácsa a vízen,

szépen legel a lovam a réten,

Szépen szól a csengő a nyakába,

 

Mikor egy kis erőt gyűjtöttünk, a templomtól a házunkig már el tudtunk ballagni, de ott is végigénekeltük az utat.

 

Manapság már jóval búvalbaszottabbak az emberek (állítólag a politikai és gazdasági helyzet miatt, de én ezt nem hiszem el), nagyon kevés magyar ember van , aki felszabadultan tud énekelni, mulatni.

A legtöbben sajnos nem is ismerik sem a népdalokat, sem az ún. lakodalmas dalokat.