Egy részlet, Heinrich Khunrath német alkimista képéről (1625). Egy alkimista műhelyt mutat, s benne az alkímiai kohóval. Mellette Faber másolatán.

Faber képén az athanor szabadban van, s már ez is mutatja a kép nagy régiségét, mert  a régi szövegek is arra mutatnak, hogy az ókori alkimisták athanorjának vízforrások és sziklák közelében kellett állni: és alapvetően épp ezt a vizet "kezelte" (persze, ugyanúgy voltak más funkciói is). Ezt az özönvíz előtti technológiát ismerte mondjuk a gízai, abusziri piramisok, a jeruzsálemi templom, Tiahuanaco vagy Teotiuacan építője. Elég elkeserítő, hogy máig nem tudjuk, mi célt szolgált, hogyan működött ez az energia...

Louis Charpentiert már ennek kapcsán már idéztem, ki könyveiben többször kifejtette, hogy az athanornak vegetációra gyakorolt hatása eléggé ismert alkimista körökben, azaz kapcsolatban állt a magok csirázásával, a fák virágzásával vagy az emberek életminőségével.