Hát ha a kereszténység degenerált formáival találkozol, akkor azok tényleg nem túl vonzóak... :(

A normális kereszténység semmit nem fojt el (pláne nem azt, amit nem is lehet és ami alapjábavéve jó). A szxualitás témakörét annyira elcseszték nyugaton, amennyire csak el lehet...! Éppen ezért célszerűbb a Bibliához visszatérni és megnbézni, hoyg pl. a nyugati valláseróziót elkerülő keleti ortodox Egyház mit tanít erről, ugyanis az még a szerzeteseknek sem a szexuális vágy erőszakos elfojtását javasolja – és láss csodát: semmilyen szexuális bűn, visszaélés nem történik nálunk. A Biblia azt írja, hogy a szaporodás képessége Isten áldása. Aki eljut a Biblia első oldaláig az olvasásban, az innentől kezdve egyáltalán nem fogja rossznak tartani a szexualitást és midnent, ami ahhoz kötődik, hiszen ez egy csoda! Méghozzá egy gyönyörű áldás és erő, az egyik  leggyönyörűbb (ha nem a leggyönyörűbb) a mi világunkban, mivel ez az energia arra sarkalja az élőlényeket, hogy szépítsék, kiteljesítsék magukat, közeledjenek a többiekhez, egyesüljenek egymással és hatalmas örömök közepette adják tovább az életet, amit Istentől kaptak legnagyobb ajándékként. Tulajdonképpen Isten teremtő művét folytatják tovább, telejsítik ki. Mi ebben a rossz? Abszolúte semmi, gyönyörű, lenyűgöző, szuper! És ez egy olyan hatalmas erő (és ezt a pszichológusok is tudják, ők bölcsebbek lennének?), hoyg ezt elfolytani nem lehet. Erről a hatalmas ajándékról csak alázattal lemondani lehet egy még ennél is magasabb cél érdekében. Ha nincs ennél magasabb célod, akkor elviselhetetlen teher lesz a nőtlenség, az elfojtott energia rombolólag ellened fordul, ekkor leszel pedofil meg buzi meg anyámkínja. A szerzetesek valójában az Isten iránti hihetetlenül intenzív szeretettel überelik a földi vonatkozású nemi életet. Ez nem kevesebb, hanem több, mint az említett csodálatos energia, valójában annak nemesítése, magasabb, tisztább, kozmikusabb szintre emelése. Mivel így nem kevesebbet, hanem többet kapsz, teljesebben, magasabb szinten éled meg az életet, nem is fogsz azon görcsölni, hogy csak fityeg a szerszámod, mivel rájössz, hogy az emberek közötti szeretkezésnél sokkal jobb dolgok is vannak, komolyan nem fogod azt már olyan dolognak tartani, amitől való tartózkodás miatt neked keseregni kell bármiféle veszteség miatt – de nem is fogod azt rossz, bűnös dolognak tartani, mivel attól még egy csodálatos dolog, hogy még ezt is lehet überelni. Nálunk a papok egyébként házasodhatnak vagy szerzetesek is lehetnek, kinek melyik fekszik jobban (a szerzetesség pedig jóval több, mint pusztán a nőtlenség, hiszen a gépkocsivezetés is sokkal több annál, hogy szerzel egy slusszkulcsot). Az ortodoxok egyébként a nyugati elképzelésekkel szemben mindig is hangsúlyozták, hogy – ahoyg a Teremtés könyvében is olvassuk – MINDEN, amit Isten teremtett, az Ő legfelsőbb mércéje szerint JÓ volt. Jó tehát a szaporodás, az eledelek (hiszen ezzel az emeber a természetet önmagába fogadva éltető erőt kap, ja és kezdetben nem is adta az állatokat eledelül Isten, csak azokat a növényeket, amelyeknek nincs is fájdalomérzetük és öntudatuk és küldetésük a táplálékká válás!), a természet és annak uralása (hiszen rengeteg jó dolgot tud az ember a természettel művelni, ha akar), a hírnév (hiszen így jobban terjedhet a jó), stb. stb. Ezek mind jó dolgok, hiszen Isten kezéből jöttek ki, pusztán az a rossz, a bűn, amikor az ember midezekkel a jó adományokkal visszaél. De nem maguk a dolgok rosszak, hanem a velük való visszaélés, a nem rendeltetésszerű használat: ha megnézed minden bűn alapjábavéve arról szól, hogy a dolgokat nem rendeltetésszerűen használjuk! Szóval, aki a teremtett dolgokat rossznak tartja, az az Biblia 1. oldalát sem értette meg és így az egész keresztény világképe alapvetően defektes!

A „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” meg nem tudom, honnan ered, de ez a mondat sehol nincs a Bibliában. J Viszont az ellenségszeretet igen, és ha megnézed ez az egyetlen módja a gonosz hatásos legyőzésének. Nagy téma a jó és rossz viszonya (erről nyitottam egy topikot is), a léyneg az, hoyg a teremtett kozmosz egyedül a jó végső túlélésének kedvez, a rossz már önmagában haldoklásra van ítélve. Így ha rosszal rosszat helyezel szembe, az csak egy haldoklási lavinát indít el (akár a karma törvénye is erről szól), míg ha a rosszal jót helyezel szembe, az egyből megállítja ezt a pusztulást és legyőzi a rosszat. De ezt tényleg tök egyszerű kipróbálni: amikor valaki elkezd veled veszekedni, ha te is haragra gerjedsz, akkor már két ön és közpusztító egyén keletkezett, akik egyre jobban psuztítják maguk körül az életet. Ha szelíden reagálsz, akkor a legtöbb esetben a támadód egyből elhallgat, de ha ez nem is következik be, te akkor is gátat szabtál a rossznak, mert nem terjedt rád át, maximum az illetőben maradt meg a pusztító dinamika izoláltan. Ha ezután ő ellenáll a benned lévő jónak, elsorvad (mert sajna lehet a jónak ellenállni), de ha fogékony a te szelídségedre, akkor azzal meggyógyítod az ő lelkét is véglegesen, úgy hogy abban nyoma se marad a haragnak, és ő is ki fog virítani.

További (fizikai) kísérletképpen nézd meg az idős embereket is. Vannak szép és vannak ronda öregek. És érdekes módon mindig a jóságos öregek a szépek és mindig a gonosz, megkeseredett öregek a rondák. Ezen semmilyen szemránckrém nem segít, ahogy sorvad el a test, egyre jobban áttetszik rajta a lélek állapota…