Pl. vegyünk egy űrhajót, amely egy nagyon nagy tömeg körül kering. A hajó belső giroszkóppal mérve forgásmentes. Az altrel szerint végttelenhez tartó sugarú pályán a hajó az állócsillagokhoz képest is forgásmentes. Ahogy egyre közelebbi pályára állítják, egyre inkább fordulni kezd az állócsillagokhoz képest, határesetben az eseményhorizonthoz tartva akkor érzi magát forgásmentesnek, ha mindig ugyanaz a fele van a központi tömeg felé (ahogy a Hold kering a Föld körül).

Ez számomra csak azt jelenti, hogy az űrhajó olyan téridőben mozog, ami "görbült". A kérdés, hogy lesz-e ettől az űrhajónak értelmezhető perdülete? Mert ha a giroszkópom szerint nem forog, akkor perdülete sincs. (Ha jól gondolom.)
Annyi történt csak, hogy a Riemann-féle párhuzamos eltolások eredményeképp nem lesz a kiindulási iránnyal megegyező a giroszkóp állása az állócsillagokhor képest, amikor ugyan abba a pozícióba kerül de ettől még nem forog. Vagy szerinted igen?