"egyetlen problémaként a Testimony I megidézését hozva fel, amitől meg koherensebb lesz az egész mű..."

 

A kettő nem függ össze: az új anyag hátránya szerintem, hogy a Testimony 1 legkevésbé fogós témáit használta fel újra Morse (tehát nem az újrafelhasználás tényével, hanem az átemelésre választott témák minőségével van bajom), ám előnye, hogy önmagában (tehát nem a Testimony 1-gyel való összefüggésben!) koherensebb, tömörebb, mint elődje. Ezt próbáltam érzékeltetni, de lehet, hogy rosszul fogalmaztam.

 

"Adott egy senki mással nem összetéveszthető stílusa, amitől nem hiszem hogy valaha el fog már térni."

 

Ezzel nincs baj, sőt. Akkor van probléma szerintem, amikor már annyira otthonosan érzi magát az alkotó a saját stílusában, megszaporodnak a manírok, az előzőekre gyanúsan emlékeztető zenei fordulatok, témák.

Véleményem szerint Morse szólópályájának egyértelmű csúcsa a One, mellé talán még a "?" ér fel. Ehhez képest én már fáradtabbnak, önismétlőbbnek érzem az új lemezt, de a mezőnyt tekintve (ahogy írtam is) ez is kiemelkedő. (Nemrég hallgattam Sean Filkins debütáló albumát, na hát az elbújhat Morse barátunk dolgozata mellett...) Van ilyen. (Idevágó példa: a Dream Theater összes friss lemeze 10 éve óhatatlanul kb. ilyesféle státuszba kerül.) Ezért érzek indokoltnak egy hosszabb szünetet, több érleléssel, megrágással. Dehát nem kell velem egyetérteni, a kritika arra való, hogy vitatkozzanak vele. :-)

 

És igen, az új Crying-albumhoz én is sok reményt fűzök. :-)

 

szabad visszakérdeznem? Most ismerkedek a Spock's Beard Morse-os korszakával (eddig nagyon jó benyomásaim vannak), Te mely lemezeket ajánlanád főleg?