Kedves Athila Secundus !

 

^{mert az van, hogy nem nagyon bonyolult, hanem tényleg viszonylag egyszerű "tételei" vannak a dolognak, szinte matematikai pontosságúak:}

 

^{és két nyelv akkor rokon, ha megfelelnek ezeknek a tételeknek.}

 

^{pl. van az ún. szabályos hangmegfelelések tétele:}

^{ami, mittudomén pl.}

^{X és Y nyelv, mondjuk a magyar és finn (de bármely tetszőleges is lehetne)....}

 

 

Ez sajnos egy BIZONYÍTatlan hipotézis.

 

A "HANGmegfelelés"  nem köthető SEM időhöz, sem NYELVEKHEZ.  Ezáltal a ROKONÍTÁS egy hajánál fogva előrángatott kényszerigazolás, de nem elégíti ki a LOGIKAI ÉRVELÉS egyik feltételét sem.

 

Elég akár a kínai nyelvet hozni föl:  a SZÓKÖZI  magyar "PA/ PO" a kínaiban mindig "BO"

 

Például: "KAPOSVÁR" átirata (pinyinben) : "kăo bō shí băo". Vagyis a "PO" = "bō"

 

Ilyen alapon akkor mondhatnánk azt is: a kínai bizony rokon nyelv....

 

A rendszeres hangmegfelelések törvénye (az összehasonlító nyelvészetben) egy olyan, nyelvészek által alkalmazott technika, amelyet nyelvek rokonságának bizonyítására használnak. Célja az, hogy két (vagy több) nyelvet egyetlen alapnyelvre vezessen vissza különféle kölcsönös – nem feltétlenül szembetűnő – hasonlóságok alapján. Tekintettel, hogy ez a (elképesztően HIBÁS és EGYOLDALÚ)  SZEMLÉLET  lineáris és visszafordíthatatlan ( egysíkú) dologként - az elhibázott CSALÁDFA  VÁLYATÁBAN - képes a valóságról mintát venni, a családfa szorításában pedig csakis a maga körbeérvelésével megállapított nyelveket venni be a vizsgálati körbe.

 

Az abszolutisták ( a családfaelméletesek) ma már eljutottak odáig, hogy a történeti hangváltozásokat ESETI változásokká redukálták , de sajnos ezek jelentőségét még mindig a GRIMMI-BOPPI  TÖRVÉNYek erejével akarják érvényesíteni.  Ez tudománylogikailag is abszurdum. Ha pontosítanék: azt mondanám: a dogmatizmusuk révén "beleűzték" magukat az áltudományos magyarázkodás ingoványába. ( Tudniillik NEM joguk eldönteni, mi tudományos vagy mi nem ! Mert ennek eldöntésére még nekik sincs kellő EGZAKT tudás a birtokukban. Ha így lenne, akkor a világ nem paradigmákban és azok változásaiban élné ki "ferde hajlamait"...)