Először is csodás két napot töltöttünk Ulcinjban, Montenegró legdélebbi városában. Aztán Shkodrán és Tiranán át Sarandába, Albánia legdélebbi városba mentünk. Megnéztük Butrintot, a gyönyörű romvárost, vele a Butrinti-tó fantasztikus természeti szépségeit, Ksamilt, a csodás fürdőhelyet (szemben négy kis sziget, no és persze Korfu), a Kék szem forrást (no, ezt látni kell), és Gjirokastert, Enver Hodzsa szülővárosát. A vár, a Zekate család háza, no és úgy egyébként is... az egész város gyönyörű. Aztán vissza Montenegróba, Herceg Noviba, a kedvenc városunkba. Egy kedves ott élő barátunk megmutatott egy pár olyan csodát, amit tömegközlekedéssel nem lehet látni: hajmeresztő szerpentin éjszaka, éjszakai barlangászás, vacsora egy bezárt étteremben, szatyorból, njegusi sonkával és sajttal (ezeket nem is lehet leírni)...

A visszafelé induló járatunkat meg törölték, szóval izgi volt, mi már itthon vagyunk, míg az ugyanerre a járatra várók még mindig Podgoricában dekkolnak. :-)