JOHANNES R. BECHER: Elszáll a nyár

Hogy szétillant a nyári hőség!
S a bérc-erdőből szél remeg.
Az ősz lehelli benne hűsét,
amint közénk alálebeg.

A fény aranylón szerteárad,
a felhők egymást kergetik.
Az ablakot - látom - bezárod,
és szólsz: "Nézd, már sötétedik."

Menjünk a nyárral nyughelyére,
s kívánjuk: múljék csendben el.
Beszédünk ráfordul a télre,
bennünk az első hópehely.

A nyár a csűrben szendereg fent,
megbújt a gerendák alatt.
Jól tette, hogy magasba lebbent.
Ott nyár marad, és meleg.