> Akartam volna kérdezni, hogy a németben is Segedin és Debrezin alak szerepel, s hogy ez hogy jöhetett volna szlávól, de így egyértelmű, hogy mindkettő eredője a latin alak.

 

Hogy mi hatott itt mire,abban óvatos lennék, mert a „latin” alakok tudós csinálmányok, smint ilyenek inkább ezek szoktak másodlagosak lenni. Szegednek „jól jött” valami toldalék, amellyel latinosabb alakot nyerhetett, de Debrecennek erre nem voltszüksége, az -enum nem ritka a latin tiponimákban. Így a debrecenbeli e > i nem magyarázható latinosítással, itt mindenképp a szláv elsőség tetszik ki. S hogy aztán szláv > latin > német, vagy szláv > német > latin volt-e a sorrend, azt nem tudom. Talán jobb lenne vándorszónak tekinteni: ennél a csoportnál nem szoktunk szoros etimológiai láncot felállítani. — S ha már ez a helyzet Debrecennel, akkor miért lenne más Szegeddel?

 

 

> Azt megkérdezném még, hogy Esztergomnak (Strigonium, Gran) mi a szlovák alakja? (tudtommal szláv névből magyarosodott...)

 

Szlovákul a neve Ostrihom. Két konkurrens etimológiát adnak meg. Egy dunai bolgár estrogin [küpe] ’cserzett bőr[páncél]’ és egy szláv Strěgomjь ’Strěgom [=őrzött, vigyázott] nevű személyé’. A szlovák szókezdő mgh. szóhatár-eltolódás eredménye: vo Strihome > v Ostrihome ’Esztergomban’.

 

 

> ahogy a magyarban másképp ragozzuk/nánk a személynévből létrejött, de eredet-feledett helyneveket

 

Nem olvastam arról, hogy a magyarban külviszonyrag-belviszonyrag választás etimológiai alapon történne, ill. annak transzparens („eredet-fedett”) voltától függne. És én ezt nem is tartom valószínűnek.

 

 

> szlovák esetben is meghúzódhat valami hasonló rendezőelv a ragozásban

 

A nyelvérzék persze súg valami, de tapasztalom, hogy gyakorta tévesen. Továbbra is úgy vélem, hogy párhuzamos alakok vetélkedtek egymással (pl. -an vs. -ec képző), és az egyes eseteket vizsgálva esetleges, hogy melyik került be a köznyelvbe.