A magyar közszavak jelentős részének első előfordulását tulajdonnévként adatoljuk. Ez nem meglepő, hiszen a korai források nem magyar nyelvűek voltak, de magyar nevek szerepeltek benne. Ilyen szó a gát is: első tulajdonnévi előfordulása 1138-ból való, első köznévi adata 1256-os.
A gát azonban rávilágít arra a bizonytalanságra, amelyet az etimológiai irodalom jelöl is, hogy az ilyen rövid szavaknál egyáltalán nem biztos, hogy a korai tulajdonnevek a később kimutatott közszavakból erednek: lehet más etimológiájuk.
Ilyen kérdőjeles dolog a gát szó első tulajdonnévi etimológiája. Ez helynévi lehet. Az első tulajdonnévi adatot 1251/1281-ből találtam Gath formában írva, emellet van Gathk (-k kicsinyítő képzővel), Gatho (-o kicsinyítő képzővel), Gathe (talán -é birtokjellel). — A kérdezted Gátos jöhet ebből a régi személynévből -s kicsinyítő képzővel.
Ennek ellenére Kázmér a XV. sz.-ban megjelenő Gát családnévnek gátkötő ’malomgát készítője’, ill. gáttöltő ’gátmunkás’ értelmet tulajdonít. Ez is elképzelhető de a Gát csn. szerintem lehet a fenti régi személynév folytatója, de esetleg Gát helynévre utaló képzőtlen lakosnév is.
A Gáti a korábban a Pallaginál elmondottak alapján egy Gát településnévre (Bereg vm.), vagy egy településen belül gát, töltés környéki lakóhelyre utaló lakosnév. Némi valószínűséggel a régi Gáté ’Gát leszármazottja’ apanév folytatása.
A gát köznév egyébként szláv eredetű, vö. szb-hv-szln. gat ’vízlevezető árok; duzzasztógát; toltás, gát’, szlk. hať ’(rőzse)gát, töltés; kerítés, élő sövény; akadály’, le. gać ’rőzsenyaláb gát készítéséhez, rőzsegát’, or. гать (gaty) ’dorongút, rőzsaút’.
A közszó szláv etimológiája nem zárja ki, hogy ebből eredjen a régi magyar személynév. Ugyanakkor alnémet etimológia is adható (vö. holl. gat ’lyuk, eldugott hely’, sv. gata ’irtássáv, nyiladék; utca’, n. Gasse ’utca’). De lehet belső fejlődés is, amelynek a közszói alapja már a nyelvemlékes kor előtt eltűnt a nyelvből.
