"De mi is az ősnyelv ? Nyelvészek általt rekonstruált alap nyelvek összehasonlítása ."

 

Nézd! Ha van benne ráció, a rekonstruált alak nem tévedhet nagyot.

(Ott sem balfékek ülnek. [Kivéve a csalni szándékozókat, amire több példa van.])

A probléma ott kezdődik, amikor az ú.n. "szabályos hangmegfelelés" c. szappanopera oltárán feláldozzák a jelentést. Holott nyilván a szót megalkotó gondolat az elsődleges, s az ős ahhoz keresett és talált kifejezésmódot. Erre is több példa van.

Azon felül azt a látszatot keltik, mintha a nyelvek összehasonlításához valami extrém művészi tehetség kellene. (Ez érthető az ő részükről, csak éppen etikátlan.) Mert egyébként, ha egy szót Zalában és Csángóföldön is ugyanúgy értelmeznek, s továbbmenve még keletebbre más nyelvekhez, szintén, akkor az a szó tutti biztos, hogy ugyanabból a tojásból kelt ki, és nem külön-külön alkotás. Főleg igaz ez, ha szótömegekről van szó. Az eltérések renszerszerűségbe illeszthetősége persze jó, de rengeteg a kivétel is, hiszen egy-egy eltérés csak bizonyos időben zajlódott le, s ez nem törvényszerű. Egyébként a nyelven belül ez alkította ki a szóbokrokat. (Amiknek létét szinte eszelősen tagadják egyesek. Az ő bajuk...)

Ezért van pl. a körnek számtalan alakja.

Amúgy a finnugristák vért izzadnak, de akkor sem találnak közös képzőket a magyar nyelvvel.

Az pedig egy igazolatlan állítás, hogy a magyar nyelv túlságosan megváltozott volna. Természetesen van változás (plusz több magyar alapnyelvű népesség létezett a források szerint, akik szanaszét szóródva éltek a Kárpátoktól Koreáig), de nem olyan mértékű, mint pl. az indoeurópai nyelvekben, netán a francia a latinhoz képest.

Más viszont az átadás-átvétel!

Erre egy példa:

http://tasztal.inventra.hu/Article/viewArticle?a=109838392&t=9093294