Azóta az egyik áltrelből diplomázott hallgatótársamtól feleletet kaptam a kérdésre. Így már nem akartam többé bemenni DGY-hez. Az volt a kérdésem, ha a gyorsuló rendszer egyenértékű egy gravitációs térben levő nyugalmi rendszerrel, akkor miért nem sugároznak ki a gravitációs térben levő töltések elektromágneses hullámokat? A válasz az, hogy mivel minket is ér ez a gravitáció, ezért hozzánk képest nem gyorsul a töltés, így nem láthatunk semmiféle elektromágneses hullámokat. (a töltés elektromos erőtere hozzánk képest sztatikus).

Mármint a felelet szerint, ha itt van mellettünk a laborban egy nyugvó töltés, akkor az azért nem sugároz a számunkra megfigyelhetően, mert ha helyettesítjük az ekvivalencia-elv szerint egy gorsuló KR-el a gravitációt, akkor mi ugyanolyan gyorsulással mozgunk, tehát a töltéshez képest 0 a relatív gyorsulásunk? Jól értem?

De hát akkor figyeljük meg távolabbról. Legyen egy nagy nyugvó töltés a Föld felszínén, annak gravitációs terében. És legyen a megfigyelő (mérőberendezés) a Földtől annyira távol, hogy ott már a Föld gravitációja elhanyagolható, az űrben. (A Föld forgásától és keringésétől most tekintsünk el, hogy ne bonyolítsuk.) Akkor, ha helyettesítjük a gravitációs teret gyorsuló KR-el, a töltés helyén g-vel gyorsuló kell, a megfigyelőnél meg praktikusan 0 gyorsulásúval. Tehát van relatív gyorsulás, annak a mérőberendezésnek sugárzást kellene mérni.