Juhász Gyula

Hajnal

 

 

A tegnapot most váltja fel a holnap.

Sötéten silbakolnak még a fák.

Az út köves, házszegte pusztaság.

Utolsó fénye hull csillagoknak.

 

A karavánja jár e pusztaságnak.

Némán söpörnek.Ködbe vész a por.

Halk hamvazás dereng az ég alól.

A nap, a nap! súgják a sanda árnyak.

 

És gyors ütemben ébredez a forma,

A szín, a hang- dóm és gyár büszke orma

Az égbe barnul, és dalolni kezd.

 

Harang és kürtszó szólal, a siket

Vak éjszakát riasztva hosszú hajjal.

Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!