norb29 Creative Commons License 2011.08.30 0 0 30631

A verseny napjára totálisan elfáradtam. Csütörtöktől Juditért izgultam, éjszaka alig aludtam, péntek napközben csak forgolódtam. Szinte ott tartottam, hogy jól besörözök, szaunázok egy nagyot alszok és alszom 23-ig.nem ez lett, csak forgolódtam és felidegesítettem magam, hogy mosott sz...ként elindulni, hát.  Este 10 körül átjöttek Ákosék, én összeszedtem magam és a lesétáltunk a rajthoz. Életem egyik legnagyobb élménye volt a rajt előtti pillanatok. több ezere ember éjfél előtt zuhogó esőben ketrecen belül. Köztük én. Olyan táv előtt, olyan szintek előtt és olyan körülmények közepette, ami egyszerű földi jellememnek elképzelhetetlen kihívásnak tünt. A napközbeni fáradtságom pillanatok alatt elillant, a rajt pillanatában pedig elszánt harcossá váltam.  

Kontrollált, de jó tempóban kezdtünk Lúdtalppal, az első pontra pillanatok alatt elértünk. Az éjszaka és a zuhogó eső ellenére röpültek a percek, órák. A 2. pont csúcsán Lúdtalppal még együtt futottunk, aztán a lejtőn kidomborodott előnye, így le is maradtam. A terep daras volt és csúszós, talán ennek tudható be, hogy a job combom hajlatát (talán egy rossz lépés miatt elkezdtem érezni) ha lehet még óvatosabban ereszkedtem le. St. Gervais-ben összefutottam Atesszal, kérdezte hogy megy, mondtam hjól, csak érzem a combtőmet, szerintem kiment, már volt rá példa utóljára 1 hete a RAX-on. Aztán mondtam, remélem meg tudom oldani, meg talán nem lesz gond. Idővel nem csak a lefele, hanem a síkfutásnál is egyre erősebben éreztem, ha lehet még jobban visszafogtam, épphogy csak kocogtam.

Le contamines-nál már a pont előtt kerestem Ateszt, ha itt van segítséget kérek tőle. Nagyjából ellestem K.levi hogy ugrasztotta vissza korábban. Atesz sehol, felhívtam a pontnál. Ő már Chamonixban. Időm mint a tenger, a sátor mögött leálltam, szerencsére az eső is elállt. Mivel volt tartalél hosszúujjúm mellényem és egy rövidujjúm, gyorsan átöltöztem. Elkezdtem nyújtani lazítgatni a lábamat. Jött Ákos, átfutott a gondolat, hogy megkérem segítsen, de annyira didergett, hogy elhesegettem az ötletet. Olyan 20-30 perces kimozgatás eredménytelenül telt (és közben a vizes nadrág és cipő miatt elkezdtem fázni), összeszedtem magam és lassan elindultam ki a pontról Hajnali fél 5 másfél óra múlva világosodik, már nem esik. Ez jó. Juditék a megbeszéltek szerint 11 körül jönnek Lac Combalhoz, ha addig eljutok akkor ők talán tudnak segíteni, addig még van 35 kili. Szerintem kibírható, a szintidőbe is beleférek még sétával annyi az előnyöm. Csak a két hegyről a lefele ne lenne. Ha nálam lennének a botok, akkor még vállalható is, de kiadtam a rajtnál... Pár méter séta után megfordultam, leadtam a rajtszámomat és felszálltam a buszra. Gyáva voltam megpróbálni, vagy talán óvatos. 

Visszaértem Chamonixba, Judit lejött értem, felvitt a többiek ébren voltak. Anyukám megpróbálta visszapattintani neki sem sikerült...

 

Mikor hazaértünk, Levi pár perc múlva kézbe kapott, összerakott. 

 

Most űr van bennem. Befűtött gőzmozdonyként, szinte csak a pályaudvaron fordultam kettőt, leadott teljesítmény nélkül.Elmaradt a megmérettetés. Szerkezetileg, fizikálisan, energetikailag, pszichésen ez a megméretettés teljes embert kíván. A 4 tényező egyensúlya nélkül ezt a versenyt nem lehet megcsinálni.  Most ez nálam nem ált össze.

Borzasztóan büszke vagyok Juditra és nem csak azért, mert 2 éven szorgalmasan, öntudatosan készült erre a versenyre, hanem azért is, mert a verseny 24 órájában pszichésen teljesen alkalmas volt a teljesítésre. Követendő példa...számomra is.  Mint, ahogy azoké is akik a megfelelő döntéseket a megfelelő pillanatban a helyükön tudták kezelni. 

 

Önmagunkkal szemben támasztott elvárásaink, egyben a legnagyobb korlátaink is.